Szabó Katalin  gyűjteményes kiállítása – 12 év címmel

Várkerület Galéria,   Sopron   2012. szeptember 23.

Szeretettel köszöntöm Önöket tisztelt Hölgyeim és Uraim ezen az ünnepi együttléten, amelyre azért érkeztünk - szívünkben várakozással és nagy érdeklődéssel -, hogy Szabó Katalinnak, a Soproni Képzőművészeti Társaság immár megtartó, oszlopos, aktív tagjának gyűjteményes kiállítását megnyissuk.

Mit takar a gyűjteményes szó? Hát nem egyebet, mint azt a tényt, hogy Katalin 12 éve lépett az alkotói lét szépségesen rögös útjára. Ez a 12 év olyan energiákat szabadított fel szívéből, lelkéből, amelyek létezéséről előtte nem is tudott, sőt sejtelme sem volt róla. Ennek a csodálatos 12 évnek a keresztmetszetét, az alkotások színe javát láthatjuk ma itt összegyűjtve, hogy megérezzük, e sokféle technikával készült képek auráját, megmártózhassunk mi is összetett mondanivalójukban, a belőlük sugárzó szépségben, harmóniában, békében,  úgy is mondhatom, hogy  - a belőlük sugárzó élet szeretetben.

Az ezredforduló a 2000. év volt Szabó Kati életében a valóban forduló, sorsfordító esztendő. Ekkor már a Debrecenből érkező leány szívvel-lélekkel soproni lett. Itt városunk inspiráló légkörében kezdte igazán jól érezni magát, változott. Különös belső késztetések ébredtek benne, talán éppen az akkor befejezett Mantra Alternatív Főiskola Parapszichológiai szakán szerzett tudás fejtette ki áldásosan hatását. Mindenesetre a tanulás évei nem múlhattak el nyomtalanul, hiszen olyan eredménye lett, hogy Katalin elméje - de ami még fontosabb - szíve- lelke megnyílt a világra.

Nyitottá vált és szinte eufórikus örömmel fogadta be az addig kevésbé érzékelt szépséget, az Isteni rend és törvény szépségét, ami megnyilvánul a természetben. Felfogta és élni kezdte a szeretet lényegét, amelyet a családtagjai és a vele kapcsolatba kerülő új ismerősök, barátok, kapcsolatok, emberek közvetítettek. Rácsodálkozott a hétköznapok apró, de nagyon fontos csodáira és boldogan érezte meg a lelkében születő harmóniát, békét, elfogadást, amely egyre intenzívebben, egyre inspirálóbban működött, amely erőteljesen mutatta meg, hogy mi is az ő eljövendő útja, amely a kiteljesedését szolgálja. Mindezért a szükséges áldozatok meghozatalára is képes volt. Például szabadabb, függetlenebb életért elhagyta addigi vegyészmérnöki hívatását, hogy igazi hivatása a művészet legyen.

Ő így vall erről:

„Ki vagyok én,

honnan jöttem, hová megyek?

Honnan jöttünk, hová megyünk?

Szívünk-lelkünk titkos, néha útvesztőnek tűnő ösvényein barangolva reménykedünk, hogy rálelünk szivárvány színeire, s meríteni tudunk végtelen kincseiből.”

A napjainkig eltelt 12 év igazolja, hogy Szabó Katalin merített a végtelen kincsekből. Megtapasztalta, felhasználta, megélte a 2000. évben felvállalt, a mai napig vezető alkotói tevékenységében. Lelkében valóban szivárvány ragyog, ezt igazolják a művek. Képei, amelyeket itt láthatunk, tanúi képességeinek.  A sokféle technika alkalmazni tudása, selyem képei, sáljai, nemezből készült ékszerei, falra festett képei….és még mi minden, ami ezután vár kibontásra, mind - mind bizonyságai sokszínű tehetségének.

Jöjjenek ismét Katalin szavai: „diópáccal és akvarellel kezdtem festeni, és kipróbáltam más technikákat is. Nagyon szeretem az akvarell könnyedségét, légiességét, a szép színátmeneteket, a technikában rejlő esetlegességet, vonalak és formák játékosságát, s a FÉNYT. Most már tudom, hogy az olajfestésnél is az akvarellhatású, lágyan egymásba olvadó színekkel festett képeket szeretem. S a szépséget mindenben. Az emberábrázolást tekintem a legnagyobb kihívásnak. (Nézzék majd meg az előtérben sorakozó portrékat!) Úgy témában, mint technikában az ember kipróbál sokfélét, hogy megtudja magáról, egyáltalán mi az, amit képes megfesteni, megalkotni….”

Ez a hitvallás vezette Katit az Alpok Képzőművészeti Körbe, ahol nagyszerű alkotótársak segítették, egyengették első lépéseit, külön köszönet mindezért Szepes Péternek és Sosztarich Andrásnak, ez vezette Sarródra a Ferenczi József Nemzetközi Művésztáborba, ahol találkozott olyan alkotókkal, és természetesen tanulhatott is tőlük, akikkel együtt most már a Soproni Képzőművészeti Társaság tagja. Ez volt az az erő, amely mindig arra ösztönözte, hogy sok akadályt leküzdve más alkotó táborok résztvevője is legyen, állandó tanulási folyamatban.

12 év egy ember életében nagy idő, az előbbiekből érzékelhetjük, hogy mennyi munka, sok tanulás, sok tapasztalás, s rengeteg öröm, néha bánat, küzdelem, döntések sokasága és még sorolhatnánk, mi minden bele fér. Így volt, van ez Szabó Kati esetében is, de amit jómagam is nagyon becsülök és szeretek Katiban, az a töretlen hite, önbizalma és tettereje. Olyan erő lakozik ebben a légies, nádszál vékony, gyengének tűnő asszonyban, amit kevesen mondhatnak magukénak. Talán ez az erő segítette két fia felnevelésében, egyedül, társ nélkül vállalva a kamaszéveket, a felnőtté válás és az önálló életkezdés nehéz éveit.

Talán ez az erő munkál, lobog, izzik benne, amikor közösségekben önzetlenül, segítőkészen és mindig vidáman, örömmel teszi a dolgát. Kapásból négy közösséget is fel tudok sorolni: Társaságunk, Alpok Képzőművészeti Kör, Néptánc csoport, Magyar-Lengyel Baráti Kör, vagy amikor otthon kicsi szobából maga megtervezte és kivitelezte műtermében nemcsak fest, hanem gondolatait, érzéseit versbe is önti.

2007-ben jelent meg egy olyan kiadványa, rendhagyó katalógusa Katalinnak, amely a képei mellett verseit is tartalmazza. E rendhagyó kiadványra külön felhívom figyelmüket, mert van itt pár darab még belőle ami megvásárolható.

Végezetül, talán Katalinnak is meglepetés ajándékként hangozzék el három vers ebből a füzetből, amelyek rendkívül szépen illeszkednek azokhoz a nagyon érzékeny képekhez, diópáccal készült grafikákhoz, amik a bejárat melletti falon láthatók. Melyik született előbb a kép vagy a vers? … mindez természetesen nekünk, az ünnepi alkalom részeseinek is ajándék. Fogadják szívbéli szeretettel.

A hozzáillő zenét – Csóti Editnek (zongora) és Jacsó Erikának (fuvola) –köszönhetjük szeretettel.

Álmodom (2006)

Tündérzene (2007)

Áttáncolok az életen (2006)

Táncoljunk mi is át Katalin segítségével az életen!